A kereszt ereje

1Mózes 3: 7

„Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak” (7. vers).

Miután beadták a derekukat a test kívánságainak, tudatába kerültek saját testüknek – ekkor kezdődött az ember test-tudatossága, és egyben felborult az eredeti sorrend. Isten egy magasabb rendű szentháromság – Atya, Fiú és Szentlélek. Az ember pedig, akit Isten saját képmására teremtett, egy alacsonyabb rendű szentháromságot képvisel, amely részei a szellem, a lélek és a test.

Az igazi énem a szellemem, de egy testben élek, és van lelkem, tudatom is. Istennel a szellemem síkján kerülök közösségbe. Amíg az emberben a szellem állt az első helyen, csodálatos közösség állt fenn Isten és ember között. Amikor azonban az ember engedelmeskedni kezdett testi vágyainak, és szakított a tiltott fa gyümölcséből, a rend felborult, és új fontossági sorrend született: test, lélek, szellem. A szellem kapcsolata megszakadt Istennel, így az ember szelleme meghalt. Nem érzékeli Istent, csak ott fekszik élettelenül, miközben az ember elméjét testi vágyai és szükségletei uralják.

Pál a következőket írja: „Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek” (Efezus 2:3).

Természetünk szerint a harag fiai vagyunk, mint ahogy mások is, mert már egy felborult fontossági sorrenddel jöttünk a világra: test, lélek és szellem. Az elmémet tehát ennek értelmében testi vágyaim irányítják és uralják. Csak azokra tudok gondolni. Jézus azt mondta Nikodémusnak, hogy ha nem születik újjá, nem láthatja meg az Isten országát. Egyszer már megszületett ugyan a test szerint, de a szellemtől is meg kell születnie – újonnan kell születnie, hogy helyreálljon a fontossági sorrend. Amikor tehát valaki újjászületik Istenben, a test, lélek és szellem sorrendje megváltozik – újra megszületik az Isten eredeti terve szerinti sorrend, amelyben a szellem áll az első helyen, a lélek a másodikon, a test pedig a harmadik helyet foglalja el. Az ember elméjét pedig nem a test, hanem a szellemi dolgok foglalják le.

„Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival” (Róma 8:5). „A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni” (1Kor. 2:13). „A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség” (Róma 8:6).

Az elmém felett tehát vagy a testi vágyaim, vagy a szellem uralkodik. Amikor pedig újjászületek Isten Szentlelke által, a szellem válik elsőrendűvé az életemben, így a sorrend helyreáll – szellem, lélek és test. Újra közösségben lehetek Istennel, sőt életre keltem a Lélekben, bár addig halott voltam bűneim miatt. Isten azonban új életet lehelt belém. „A régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor. 5:17).

Én új teremtés vagyok. Olyasvalaki, akinél ismét a szellem áll az első helyen. Közösségben lehetek Istennel, és a Lélek dolgai után vágyakozom. Barátaim, akikkel eddig lógtam, nem értik, mi történt velem, mert megváltoztam. Hát persze hogy megváltoztam – újjászülettem! Új ember lettem Jézus Krisztusban! A barátaim azonban nem értik ezt az új életet, mert a nem lelki ember nem érti a Lélek dolgait. Nekem olyan világos, olyan egyértelmű, számukra mégis rejtély. Amikor pedig leülök, és megpróbálom elmagyarázni, csak frusztrálttá válok, mert képtelenek megérteni. Pedig olyan egyértelműnek, olyan világosnak tűnik az egész! Miért nem értik? Mert újjászülettem a Lélek által, és most már újra élek, és ráhangolódtam a Lélek dolgaira. Ezt viszont sokan nem értik.

Az Igében tehát ezen a ponton kezd felborulni az eredeti a sorrend – az ember testi vágyainak kezd engedelmeskedni, és testi vágyait kezdi szolgálni, és a harag fiává válik természeténél fogva. Ez így is maradt egészen addig, amíg Isten Jézus Krisztuson keresztül lehetővé nem tette, hogy a sorrend helyreálljon. Érdekes, hogy egy fának köszönhetően szakadt meg Isten és az ember közössége – az ember szabad akaratából a fa gyümölcsét választotta.

Az is érdekes továbbá, hogy még mindig szabad akaratunk van, és még mindig két fa áll előttünk: az élet fája, illetve a jó és rossz tudásának fája. Általában Ádámot hibáztatjuk, hogy rossz döntést hozott, de mi a helyzet velünk? Vajon saját döntéseinkért kit hibáztatunk? Isten egy másik fához is utat nyitott – rajta keresztül visszaszerezhetjük mindazt, ami Ádám bűne miatt elveszett. Ez a fa Jézus Krisztus keresztje: az a fa, amelyen keresztre feszítették, visszavezet bennünket Istenhez. A döntést azonban nekünk kell meghoznunk. Isten nem kényszerit bennünket. Amikor Ádám evett a tiltott fa gyümölcséből, szintén szabadon döntött, hogy hátat fordít Istennek. Isten pedig azt szeretné, ha te is szabad akaratodból szakítanál a másik fáról, ha szabad akaratodból jönnél Jézus Krisztus keresztjéhez, hogy újra közösségben lehess Istennel.