1 Mózes 2: 18-25

„Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat” (18. vers) – ezzel Isten tulajdonképpen elismeri, hogy az ember nem teljes egyedül. Isten ránézett az emberre, és azt mondta, nem jó az embernek egyedül lenni, hisz az ember egymagában nem teljes. Isten ezért azt mondta, alkot hozzáillő segítőtársat.

„Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi” (19. vers).

Képzeljük csak el! Micsoda elmét adhatott Isten Ádámnak. Ahogy elé vitte az egyes állatokat, Ádám sorban elnevezte őket – ez egy tehén, ez egy ló, ez egy kutya, ez egy macska.

 „Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez” (20-22. vers).

Ez a kijelentés sok gondot okozott már a múltban. Egyesek azt mondják, a Biblia nem lehet Isten Igéje, hiszen a férfiaknak ugyanannyi bordájuk van, mint a nőknek. Ez azonban nem logikus érv. Gondoljunk csak bele: ha elveszítenénk fél karunkat egy balesetben, az még nem jelentené azt, hogy a gyermekünk is fél karral születne. Ugye? Vagy tételezzük fel, hogy véletlenül levágjuk a mutatóujjunkat. Vajon ez azt jelenti, hogy születendő fiunk mutatóujj nélkül jön majd a világra? Az tehát, hogy Isten kivette Ádám egyik bordáját, még nem jelenti azt, hogy Ádám gyermekének is eggyel kevesebb bordája lesz. Annak puszta ténye tehát, hogy ma a férfiaknak és a nőknek ugyanannyi bordája van, még nem jelenti azt, hogy Isten nem vehette volna ki Ádám egyik bordáját. A két dolog nem zárja ki egymást.

A férfi és a nő között egy mély, bensőséges kapcsolat jött létre. Olyan mély, hogy „akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége, de nem szégyellték magukat” (23-25. vers).

Most tehát azt látjuk, hogy Isten megalapozza a házasságban a férfi és a nő közötti alapvető kapcsolatot. „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.”

Ezt jelenti Isten szemében a házasság: ketten eggyé lesznek. Ez a legmélyebb, legbensőségesebb kapcsolat – ketten eggyé lesznek a házasságban, a férfi pedig ragaszkodik feleségéhez. Ez az alap, a dolgok kezdete, ilyennek képzelte ezt eredetileg Isten.

Az emberek azonban nem valósították meg Isten tervét e téren. Amikor Jézus eljött a földre, arra törekedett, hogy helyreállítsa az emberi kapcsolatokban is Isten eredeti tervét. Ezért Jézus azt tanította, hogy a házassági eskü szent, hogy a házasság legyen tartós. A farizeusok nyomban felismerték a különbséget Jézus tanítása, illetve Mózes törvénye között, és megpróbálták Jézust csapdába csalni, hogy bebizonyíthassák, Jézus mást hirdet, mint ami a törvényben áll. Ezért ezt kérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét?” (Márk 10:2).

Jézus azt mondta nekik: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el ellene, és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el” (11. vers).

Hűha! – gondolták a farizeusok, ezzel szorul a hurok Jézus nyakán. Azt mondták neki: „Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?” (Máté 19:7). Most megvagy! Olyasvalamit hirdetsz, ami ellenkezik Mózes törvényével! Tudjuk, hogy Isten adta ezt a törvényt Mózesnek – ez kétségtelen. Most végre elkaptunk! Mózes törvénye ellen beszélsz!

De vajon hogyan is reagált minderre Jézus? A mózesi törvényeknél korábbra ment vissza az időben, és tudatta a farizeusoknak, hogy kezdetben minden másképp volt: „Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy” (Márk 10:5-8. vers).

Szívének keménysége miatt adhatott a férfi a nőnek válólevelet, szívének keménysége miatt nem valósította meg az ember e téren Isten tervét, szívének keménysége miatt adatott a válásra vonatkozó törvény. Istennek azonban nem ez volt az eredeti terve. Kezdetben másként volt. Most mi is a kezdeteknél vagyunk az Igében – azon a ponton, amelyre Jézus is utalt. Itt körvonalazódik Isten alapvető terve a házasságra: a férfi elhagyja anyját és apját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.

Mivel azonban az emberek szíve kemény, képtelenek elérni azt, ami a legjobb lenne nekik, és amit Isten nekik szánt – és ahogy a világban körülnézünk, láthatjuk, mennyi probléma fakad mindebből. Szívünk keménysége miatt nem valósulhatnak meg Isten eredeti tervei a házasságban. Valami nagyon nincs rendben a világ szeretetről alkotott elképzelésével!

Annyira elegem van már abból, amikor egy férj, vagy egy feleség szájából azt hallom, hogy soha nem is szerette a másikat igazán. Egyre csak azt hajtogatják: „Nem hiszem, hogy valaha is igazán szerettem.” Figyelj csak, ha nem szereted a másikat, ne házasodj össze vele – hova gondolsz? Szörnyű dolog azt mondani a társadnak, hogy soha nem is szeretted igazán. Az egész randizgatási rendszerünkkel baj van. Véleményem szerint az egyik alapvető probléma éppen az, hogy a párok bensőséges fizikai kapcsolatba kerülnek anélkül, hogy igazán mélyen ismernék egymást. Így a kapcsolatban túlságosan is a testi szempontok kerülnek előtérbe, miközben a párok nem fordítanak elég időt és energiát egymás megismerésére. Tudod, az igazi szeretet egyik jellemvonása a türelem. Az igazi szeretet kivárja Isten időzítését. Az a srác pedig, aki még a házasság előtt gyorsan ágyba akar bújtatni, nem szeret téged igazán – legalábbis nem azzal a szeretettel, amilyennel szeretnéd, hogy a férjed szeressen téged.

Szabadulj meg az ilyentől! Pontosan az a baj, hogy a párok úgy házasodnak össze, hogy közben nem is igazán ismerik egymást, mert kapcsolatukban túl nagy hangsúlyt kapott a testi oldal, ami nem egyenlő az igazi szeretettel. Az igazi szeretet ugyanis hajlandó várni. A házasságban csodálatos nyitottság van – annak is kell lennie. Ádám és Éva mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat – és ez így is van jól. És lettek ketten egy testté.