1 Mózes 3: 16-19
„Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát” – vegyük észre, hogy Isten azonnal összefüggésbe hozza a fájdalmat a bűnnel. A Sátán azonban az élvezetet kapcsolta össze bűnnel, sőt mind a mai napig azt teszi. A Sátán előszeretettel tünteti fel a bűnt úgy, mint egy élvezetes megtapasztalást, ami vonzó az ember számára. A fa gyümölcse is kívánatos volt – a bűn is kívánatos, mert a Sátán pompásabbnál pompásabb színekben tünteti azt fel: mintha az valami nagyszerű, kívánatos, élvezetes dolog lenne. Isten azonban rámutat a bűn igazi oldalára: a bűn eredménye nem öröm, hanem nyomorúság. Isten tehát azonnal arról a fájdalomról kezd beszélni, amit a bűn eredményez.
„Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad”. „Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradtsággal élj belőle egész életedben!” (16-17. vers) - milyen más ez, mint gondozni és őrizni a kertet, amit Isten adott! Az embernek most már fáradtsággal kell megkeresnie kenyerét egész életében.
„Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (18-19. vers).
Az ember élete tehát telve lesz fáradtságos munkával és szomorúsággal. Arca verejtékével kell megélhetését biztosítania azon a földön, amely bűne miatt átkozott.
Azt mondják, a tövis nem más, mint egy ki nem fejlődött virág. A tövis tehát azt jelenti, hogy valami megrekedt a fejlődésben. Micsoda képe ez a bűn következményének! A bűn eredményeként ugyanis nem tud tovább fejlődni Istennel való kapcsolatunk. Nekem
Mit jelképezett a tövis? A bűn átkát. Jézus, aki azért jött, hogy bűneiket elhordozza, töviskoronát viselt, amely a mi bűneinket jelképezte. Ha megérted, miért jött el Jézus a földre, rádöbbensz, hogy az első alkalommal valóban nem kaphatott mást, csakis töviskoronát. Amikor azonban újra eljön, aranykoronát visel majd, hisz másodszorra már azért jön, hogy uralkodjon. Isten tehát a bűnbeesés után megátkozta a kígyót, az asszonyt, a férfit, és a földet.
Ezért írja Pál apostol, hogy „az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem cask ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására” (Róma 8:22-23).
A bűn átka miatt az egész teremtés sóhajtozva várja azt a napot, amikor Jézus magához veszi azt, amit a kereszten halálával megvásárolt.
