1 Mózes 3: 20-24
„Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket” (20-21. vers).
Ádám és Éva fügefalevelekből készített magának ruhát – ők maguk próbálták valahogy elfedezni bűnüket. Isten azonban bőrruhát készített, ezzel is megmutatva nekik, hogy a bűnt csak az áldozat fedezheti el, hiszen állatokat kellett levágnia ahhoz, hogy bőrruhát készíthessen. Ekkor látjuk először, mit jelent az áldozat, illetve azt is, hogy a bűnbocsánatért vérnek kell folynia. Isten később egyértelműen meg is fogalmazta, hogy „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22).
„Azután ezt mondta az Úristen: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat” (22-24. vers).
Az embert átok sújtotta – nyomorúság várt rá bűne miatt, és ezentúl fáradtságos munkával kellett keresnie kenyerét. A kert bejáratát pedig őrizni kellett, mert az ember elég ostoba volt ahhoz, hogy esetleg visszarohanjon az Éden kertjébe, egyen az élet fájának gyümölcséből, és örökre nyomorult állapotában maradjon.
Isten azért űzte ki az embert a kertből, és azért állított a bejárathoz kerúbokat, hogy megmentse az embert saját ostobaságától. Isten nem akarta, hogy nyomorult, bűnös állapotunkban kelljen továbbélnünk. Isten akarata az, hogy egy olyan földön éljünk, amely megújult Jézus Krisztus uralma alatt. Abban a világban nem lesz fájdalom, nem lesz bűn - abban a világban együtt uralkodunk majd vele. Istennek tehát meg kellett óvnia az embert önmagától. Vagyis a kerúbok a bejáratnál nem Isten ítéletét képviselik az emberen, hanem azért vannak ott, hogy megvédjék az embert saját magától. Hiszen
Isten tehát megóvta az embert, az élet fáját pedig végül átültette – most már Isten paradicsomában találjuk. Jézus a következőket mondta az efezusi gyülekezetnek: „Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van” (Jel. 2:7).
Az Ige azt is elárulja nekünk, hogy az élet fája az élet vize folyójának két ága között helyezkedik el, és tizenkétszer hoz termést, a fa levelei pedig a népek gyógyítására szolgálnak (Jel. 22). Persze olyan sok minden van még, amit nem tudunk ezzel kapcsolatban. Sok érdekes dolog vár még ránk, ahogy Jézus Krisztust követjük. Ő visz majd el bennünket abba a korba, ahol már nem érvényes az átok, és nem hat a bűn.
Olyan lesz majd az a világ, amilyennek Isten ezt a világot eredetileg tervezte – abban a világban Jézus Krisztus uralkodik majd igazságban és békességben. Azt a világot nem teszi tönkre az emberi kapzsiság. Épp ellenkezőleg, csodálatos harmóniában élhetünk majd egymással.
Mindenki szabadon jöhet, ingyen kaphat kenyeret. Ami tehát Ádám hibájából elromlott, azt Jézus Krisztus helyre tudja állítani. Azok, akik Krisztusban vannak, belépnek majd az ő országába. Vele élünk és uralkodunk majd örökre. A kezedben a döntés. Nem kötelező.
A másik hely azonban, amit Isten elkészített, nem túl kellemes. Nem is az embereknek készítette. Választhatsz – ha oda akarsz kerülni, Isten sem akadályozhat meg, bár megpróbál majd jobb belátásra bírni. Ha azonban rád tudná kényszeríteni saját akaratát, akkor szabad akaratod, amit Istentől kaptál, mit sem érne!
Alapvetően tehát megmakacsolhatod magad, ellenállhatsz Isten minden próbálkozásának, és a pokolba kerülhetsz, ha akarsz. Istent viszont nem hibáztathatod, hogy oda kerültél, hiszen ő mindent megtett, hogy lebeszéljen, bár döntésedet tiszteletben tartja. Neked kell tehát döntened. Félelmetes döntés ez, amit mindannyiunknak saját magának kell meghoznia. A döntés elkerülhetetlen, egyszer mindenkinek választania kell.
Atyánk, köszönjük a szereteted és a Szentlelked, aki eljött, hogy megmutassa nekünk szereteted. Köszönjük, szabad akaratot kaptunk tőled, bár a szabad akarat néha félelmetes, hiszen azt jelenti, nekünk kell döntenünk örökkévaló sorsunkról. Azt is látjuk azonban, hogy te is hoztál bizonyos döntéseket – köszönjük, hogy kiválasztottál bennünket, hogy elhívtál, hogy tanítványaid legyünk, és sok gyümölcsöt teremjünk. Add, hogy Szentlelked által még jobban megértsük, mi a terved az életünkre. Jézus nevében, ámen.
