1 Mózes 3: 1-6
„A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (1. vers).
A kígyó nem volt mindig olyan, mint ma – nem mindig a földön csúszott-mászott, mint ma. A bűnbeesést követő átok eredménye volt, hogy a hasán járt és port evett egész életében. Nem tudjuk, a bűnbeesés előtt hogyan közlekedett a kígyó – vajon felegyenesedve járt valamilyen úton-módon, vagy esetleg tudott repülni? Nem tudjuk. A lényeg azonban, hogy a Sátán kígyó formájában megkörnyékezte Évát, mégpedig úgy,
„Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok” (2-3. vers).
Azt látjuk, hogy Éva hozzátesz ahhoz, amit Isten mondott, hiszen Isten egy szóval sem említette, hogy érinteniük sem szabad a fát. Isten arra figyelmeztette őket, hogy ha esznek a fa gyümölcséből, meg kell halniuk.
„De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg!” (4. vers). A kígyó tehát először megkérdőjelezi, majd pedig kétségbe vonja Isten Igéjét – a Sátán mindig ezt a taktikát követi. Először megkérdőjelezi Isten Igéjét. Mindig azt hajtogatja: „Valóban azt mondta Isten? Tényleg Isten Igéje ez? Tényleg Isten mondja mindezt?” Miután pedig megkérdőjelezte Isten Igéjét, igyekszik azt kétségbe vonni: „dehogy haltok meg!”. Végül pedig előáll a hazugsággal.
Jézus azt mondta a Sátánról, hogy ő minden hazugság atyja, itt pedig elhangzik az első
„Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz” (5. vers).
A Sátán itt Isten igazságosságát is megkérdőjelezi. Először Isten Igéjét kérdőjelezte meg, most pedig az ő igazságosságát is. Azt mondja Évának, Isten azért nem akarja, hogy egyenek a gyümölcsből, mert tudja, hogy olyanokká válnának, mint az Isten, így tudni fogják, mi a jó és mi a rossz. Mintha azt mondogatná Évának: „Isten nem tisztességes, valamit próbál tőled visszatartani, valami jót és kívánatosat, hogy magát védje. Isten csak játszadozik veled!”. Milyen gyakran megkérdőjelezi a Sátán Isten igazságosságát! „Hogyan tehet egy szerető Isten ilyet? Hogyan engedhet meg egy szerető Isten ilyet?” – ismételgeti.
„Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (6. vers).
János a következőket írja: „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van” (1János 2:16).
Nézzük csak meg jobban ezt a három dolgot, és vegyük észre, hogy a Sátán is három dologgal próbálta Évát megtéveszteni. Először is, a test kívánságával: „jó volna enni arról a fáról”. Másodsorban a szem kívánságával: „mert csábítja a szemet”. Harmadsorban pedig a büszkeséggel: „mert okossá tesz”. Mindez ott várt rá, ő pedig evett. Majd adott belőle Ádámnak is, aki szintén evett a gyümölcsből. Tudatosítanunk kell, hogy míg az asszonyt megtévesztette a Sátán, a férfit nem. Ádám tudta, mit csinál.
Az Újszövetségben azt olvashatjuk, hogy „nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe” (1Tim. 2:14). Ádám tehát pontosan tudta, mit tesz – Ádám tudatosan döntött úgy, hogy Isten parancsa ellen cselekszik. Évát azonban valóban becsapta a Sátán.
