1 Mózes 2: 8-15

„Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált” (8. vers). Isten tehát egy különleges helyet készített Ádámnak. Létrehozta ezt a kertet, majd odahelyezte az embert.

„Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót, az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját” (9. vers).

Ott volt tehát ez a gyönyörű kert csodálatos gyümölcsfákkal – mindez csak az emberért, hogy élvezze. A kert elragadóan szépséges lehetett. A kert közepén pedig két fa állt: az élet fája, illetve a jó és rossz tudásának fája.

 „Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. Egyiknek Pisón a neve. Ez megkerüli Havilá egész földjét, ahol arany van” (10-11. vers) – ha valahogy kikövetkeztethetnénk, hol van az a föld, kezdődhetne is a kincsvadászat! Vajon hol van földje? Nem tudom. És nem is nagyon fogom megtudni, hiszen azóta jelentősen megváltozott a föld arculata.

„Ennek földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. A második folyónak Gihón a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét” (12-13. vers).

Egyesek szerint ez a Nílus folyóra utal, valójában azonban igencsak kevés kapcsolat áll fenn a Nilus, a Tigris és az Eufrátesz között. A következő versben szereplő folyó – Hidekkel – ugyanis a Tigris folyót jelenti.

 „A harmadik folyónak Hidekkel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz” (14. vers).

A négy folyó közül kettő tehát a Tigris és az Eufrátesz, egyesek szerint pedig a másik két folyó tulajdonképpen két csatorna, amely a Tigrist és az Eufráteszt a Babiloni-síkságon összekötötte. Az elmélet támogatói ez alapján az Éden kertjének elhelyezkedését a Babiloni-síkságra teszik. Véleményük szerint valahol a Tigris és az Eufrátesz között terülhetett el az Éden kertje, a civilizációk bölcsője.

„És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze” (15. vers).

Vegyük észre, hogy az embernek volt egy feladata: Isten azért helyezte oda, hogy a kertet művelje és őrizze. Egyesek úgy képzelik el a mennyet, hogy az ember csak ül egy felhőn és hárfázik, két dal között pedig ölbe tett kézzel ücsörög. Mintha nem lenne majd mit csinálnunk. Pedig ez nem így van. Isten azért helyezte az embert a kertbe, hogy művelje és őrizze azt. Az élet szörnyen unalmas lenne, ha nem volna semmi dolgunk! Az ember munkája a kertben azonban nem volt fárasztó. Csak a bűnbeesés után kellett saját verejtéke árán keresnie a kenyerét, addig pusztán gondoskodnia kellett a kertről. Tulajdonképpen ő volt a kert gondnoka – ő művelte és őrizte azt.

Milyen távol áll ez attól az elképzeléstől, amivel napjaink ökológusai a Bibliát gyanúsítják! Szerintük az emberek a Biblia tanítása miatt teszik tönkre a természetet.

Véleményük szerint az emberek azért érzik szabadnak magukat arra, hogy felelőtlenül azt műveljék a természettel, amit csak akarnak, mert Isten a Bibliában azt mondta az embernek, hogy uralkodjon a föld felett. Szerintük tehát a Biblia felelős napjaink ökológiai pusztításáért. Milyen buták is tudnak lenni az emberek!

Isten nem azt mondta Ádámnak, hogy csak menjen, és jól tegyen tönkre mindent! Vágja ki a fákat, és pusztítson el mindent, amit csak lehet. Ádám azt az utasítást kapta, hogy művelje és őrizze a kertet. Véleményem szerint csak Isten gyermekei képesek igazán nagyra értékelni a természetet. Sokkal nagyobb becsben tartják a természetet, mint a humanisták, akik kapzsiságukkal, nem pedig a bibliai elveket követve tették tönkre a világot, amit Isten teremtett. Persze mindig akadnak olyanok, akik Istent, vagy a keresztényeket hibáztatják a legkülönfélébb problémákért, mert így elterelhetik saját magukról, és saját felelősségükről a figyelmet.