1 Mózes 4: 1-5

„Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az Úrtól” (1. vers).

Mindig akadnak olyanok, akik próbálják kitalálni, hogyan is történtek bizonyos dolgok a Bibliában. Mégis hadd mondjam el, hogy ha valamivel kapcsolatban hallgat a Biblia, a legbölcsebb, amit tehetünk, ha azzal kapcsolatban mi is hallgatunk. Én ugyanis nem szeretnék mindenféle találgatásokba bocsátkozni az Igét illetően. Mindennek ellenére akadnak olyan elméletek, melyek értelmében Éva vétkezett a kígyóval, mégpedig úgy, hogy vele hált, így fogant Kain. Az elmélet képviselői szerint tehát Kainon keresztül az emberek egy része a Sátán leszármazottja, miközben Ábel Ádám és Éva kapcsolatának gyümölcse. Az Ige nem támasztja alá azt az elképzelést, hogy Kain a kígyó és Éva kapcsolatából született volna, hiszen itt a negyedik fejezetben is egyértelmű, hogy Éva férjével, Ádámmal hált, majd teherbe esett, és megszülte Kaint. Ez az Ige nyilvánvaló tanítása, így az az emberalkotta elmélet, amely mást állit, számomra puszta fantazmagória. Ne feledjük, korábban Isten azt ígérte, hogy az asszony utódja a kígyó fejét tapossa majd. Éva pedig úgy gondolta, Isten Kainon keresztül teljesíti be ezt az ígéretet. Ezért is mondja: „fiút kaptam az Úrtól” – mintha azt mondaná, ő az a valaki, akiről Isten megígérte, hogy a kígyó fejét tapossa majd. Éva azonban rosszul gondolta: csalódnia kellett Kainban.

„Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő. Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből. Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az Úr rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét” (3-5. vers).

Vajon miért fogadta el Isten Ábel áldozatát, miközben Kainét elutasította? Egyesek szerint azért, mert Kain kezének munkáját ajánlotta fel Istennek, Ábel azonban véresáldozatot mutatott be az Úrnak. Ez a magyarázat jól hangzik. Érdekes azonban, hogy később, amikor Isten felállította az áldozati rendszert Mózes harmadik könyvében, Izrael népe is mutatott be olyan áldozatot, amelyben kétkezi munkájuk eredményéből, a termés egy részéből készített aprócska lepényt áldozták fel az Úrnak - Isten szemében ez is elfogadható áldozat volt. Ebben az esetben tehát nem arról lehet szó, hogy mivel Kain földjének termését ajánlotta fel, Isten elutasította azt, míg Ábel áldozatát elfogadta, mert Ábel véresáldozatot mutatott be neki.

A Zsidókhoz irt levélben ezt olvashatjuk: „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain” (11:4).

Kain áldozatával tehát az volt a baj, hogy nem hittel ajánlotta azt fel az Úrnak, Ábel azonban igen – ez jelentette közöttük az alapvető különbséget. Egyikük hitt Istenben és bízott benne, a másik azonban nem. Azok az áldozatok tehát, amelyeket hit nélkül ajánlunk fel Istennek, mit sem érnek. A hit tette Ábel áldozatát elfogadhatóvá az Úr előtt – ezt maga az Újszövetség állítja erről az ószövetségi igerészről, az Újszövetség pedig gyakran a legkiválóbb és legértékesebb szövegmagyarázatunk, érdekes bepillantást nyújtva az Ószövetségbe. Az fent említett igevers is értékes igemagyarázat, elárulja nekünk, milyen alapvető különbség állt fenn Kain és Ábel áldozata között: az egyiket hit által ajánlották fel, így Isten elfogadta azt.