Mózes első könyve 1: 12-14

„Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap (12-13. vers). „Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és esztendőknek” (14. vers).

A „világító testek” kifejezés helyén a héber eredetiben a „meor” szó áll. A világosság héberül „or”, a „meor” pedig fényhordozót jelent. Azt mondja tehát Isten, hogy legyenek fényhordozó testek az égbolton. Az idő múlását valóban a Naphoz és a Holdhoz viszonyítva mérjük, és egy általánosan elfogadott elképzelés szerint korábban a Föld 360 nap alatt kerülte meg a Napot. Erre épült a babiloni naptár, illetve számos bizonyíték szól amellett is, hogy a maja, az inka, illetve a kínai naptár is egy 360 napos évet vett alapul. Valamikor azonban a múltban módosult a Föld Nap körüli pályája, így most már 365 napból, 9 órából, és négy századmásodpercből áll egy év. Vajon mi idézte elő ezt a változást? Nem tudjuk biztosan. Számunkra tehát az az idő jelöl egy évet, amely alatt a Föld megkerüli a Napot. A hónapok pedig eredetileg holdhónapok voltak – egy hónap annyi idő, amennyi alatt a Hold egy teljes ciklust ír le, ahogy megkerüli a Földet. Az Igében ezt olvashatjuk: „És meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek.”

Az újrateremtés folyamata : Isten meglátogatta Jóbot, Jób könyvének 38. fejezetében Isten megszólítja Jóbot, és ezt mondja: „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem?” (4. vers).

Majd Isten azt is elmondja neki, hogy amikor alapot vetett a földnek, együtt vigadoztak a hajnali csillagok, vagyis az angyalok. Az angyalok tehát már léteztek, amikor Isten lerakta a föld alapjait. De mikor teremtette Isten az angyalokat? Hogyan lehetséges, hogy megteremtette őket Isten, aztán lerakta a föld alapjait az egyik nap, és pár nappal később már ott a Sátán az Éden kertjében és kísérti Évát – mikor került sor a Sátán bukására? Mikor lázadt fel Isten ellen? És ha ő egy olyan fiatal teremtmény volt, és korábban a mennyben volt, és az Éden kertjében, Isten kertjében, és volt hatalma és tekintélye addig a napig, amíg álnokság nem lett található benne, és akkor levettetett – mikor történt mindez, mert a Sátán valahogy túl gyorsan ott terem a kertben, hogy rossz útra vezesse az embert. És hogy lehet az, hogy fiatal teremtményként a Sátánnak olyan komoly hatása volt az angyali lényekre, hogy lázadásában harmadukat magával vitte? Számomra ez a probléma azzal az elképzeléssel, hogy a fold mindössze 6 vagy 10 ezer éve létezik. Az úgy nevezett hézagelmélet (gap theory) azonban hihető magyarázatnak tűnik – természetesen itt is akadnak problémák, bár úgy gondolom, ezek megoldhatóak. Ha tehát mindezt a hézagelmélet szemszögéből vizsgáljuk meg, Isten kezdetben megteremtette a mennyet és a földet. Hogy milyen régen, azt nem tudjuk. Ahogy Isten megteremtette a mennyet és a földet, angyali lényeket is teremtett. Arra teremtette a világot, hogy lakóhelyül szolgáljon, és a földnek voltak is lakói. Még azt is feltételezik, hogy esetleg a Sátán uralkodott a föld felett. „Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd” (Ezékiel 28:13).

Elképzelhető tehát, hogy a Sátán a föld felett uralkodott, és már az ember megjelenése előtt is léteztek az életnek bizonyos formái a földön. Voltak növények és mindenféle élőlények, egy idő után azonban a föld pusztává és kietlenné vált – egy lehetséges értelmezése ez a héber megfogalmazásnak a második versben: nem kietlen és puszta volt, hanem azzá vált. De hogyan is vált azzá? Egyes elképzelések szerint úgy, hogy a Sátán lázadása nyomán Isten kiöntötte haragját, és a földet mintegy lefagyasztotta. A földet elborította a víz, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. A földet tehát víz borította, Isten a földet egy időre lefagyasztotta, mély álmot bocsátott rá: egy hatalmas jégkorszak következett. Számos bizonyíték szól amellett, hogy a legutóbbi jégkorszak a földünkön kevesebb, mint 10 ezer éve következett be.

Ha tehát ez esetben az újrateremtés folyamatáról van szó, ez azt is jelentené, hogy Isten nem a negyedik napon teremtette a Napot és a Holdat, hanem azon a napon helyezte őket jelenlegi földhöz viszonyított pozíciójukba, a Földről pedig eloszlatta a ködfelhőt, hogy ezek az égitestek végre láthatóvá válhassanak. Felhős reggeleken és estéken előfordul, hogy nem látom a Napot. Valamennyi fény azért van a Földön, így tudhatom, hogy még nappal van, bár nem látom a Napot. Éjjel pedig sötét van, így tudhatom, hogy éjszaka van, még ha nem is látom a Holdat, mert a felhős ég eltakarja.